Szótár

A következőkben olyan fogalmakkal, nevekkel ismerkedhetsz meg, amelyeknek helyes ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy világosan láthasd mi is történt a holokauszt során.

Antijudaizmus: vallási alapú zsidóellenesség. Az ókorban például istentelenséggel (ateizmus) vádolták őket, mert a többi néptől eltérően nem képekben és szobrokban tisztelték istenüket. A történelmi kereszténység pedig azért volt ellenséges a zsidókkal, mert Jézust, mint Megváltót nem fogadták el.

Antiszemitizmus: faji alapú zsidóellenesség. Legerőteljesebb formája a nácizmus, amely már a totális fizikai kiirtást irányozza elő.

Árja: a nemzetiszocialista ideológiában a felsőbbrendű faj megjelölésére szolgált. A kor nyelvezetében egyszerűen nem zsidót jelentett. Eredetileg egy indiai népcsoport.

Asszimiláció: Valamely kisebbség vagy egyes tagjainak fokozatos beolvadása a befogadó társadalomba, ami az eredeti anyanyelv, kultúra és vallás feladásával jár együtt.

Cionista: olyan személy, aki szorgalmazza a zsidók visszatérését ősi földjükre, a mai Izrael Államba. Az ország megszületése előtt a visszatérésért és az államalapításért aktívan cselekvő személyek voltak a cionisták.

Csillagos ház: Sárga csillaggal megjelölt épület Budapesten, ahol a fővárosi zsidóknak 1944. júniusa és decembere között kellett lakniuk.

Deportálás: a holokauszt során a zsidók elszállítása abból az országból, ahol éltek. Fedőneve: „áttelepítés”. Általában zsúfolt (marha)vagonokban, csupán 10-20 kilónyi holmival hurcolták el az áldozatokat.

Emancipáció: Korábban alávetett vagy jogfosztott helyzetű (etnikai, vallási, társadalmi) kisebbségek egyenjogúsítása. 1867-ben Magyarországon a zsidók számára törvényben biztosították az ország más vallású lakosaival azonos polgári jogokat.

Embermentők: olyan nem zsidó személyek, akik vállalták az üldözött zsidók életének mentését a kockázat ellenére is.

Gettó: zsidók számára fizikailag elkülönített városrész, ahol lakniuk kellett. Kelet-Közép-Európában napközben sem hagyhatták el. A higiénés és az egyéb körülmények borzasztóak voltak. A gettónak vannak középkori hagyományai.

Munkaszolgálat: fegyvertelen katonai szolgálat 1939-45 között, amelyben elsősorban zsidók és más megbízhatatlannak minősített magyar állampolgárok vettek részt. A nehéz és veszélyes munkát még azzal tetézték, hogy fegyveres magyar katonák őrizete és felügyelete mellett végezni.

Sárga csillag: megkülönböztető jel, amelyjel a faji törvények alapján zsidónak minősített állampolgárokat jelölték meg. Szintén vannak középkori gyökerei.

Zsidó Tanács: olyan zsidókból álló szervezet, amelyet a nácik és szövetségeseik jelöltek ki, hogy az adott zsidó közösségben érvényt szerezzenek a rendelkezéseknek.

Zsidótörvények: olyan kirekesztő, jogfosztó és korlátozó törvények, amelyek először vallási majd később faji alapon rekesztették ki a zsidókat a társadalomból.

Baky László (Bp., 1898. szeptember 13.–Bp., 1946. március 29.) csendőr őrnagy, szélsőjobboldali politikus, a szegedi ellenforradalmi kör egyik tagja, 1925-től szolgál a csendőrségnél. 1938-ban nyugállományba vonul, belép a Magyar Nemzetiszocialista Párt – Hungarista Mozgalomba. 1939-ben nyilas programmal (hivatalosan pártonkívüliként) kerül a Képviselőházba (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, 1. Abonyi kerület), ahol a Magyar Nemzetiszocialista Párt egyik vezérszónoka. 1941-ben szakít a Szálasi Ferenc vezette nyilasokkal; Sztójay Döme kormányában 1944. március 24-től belügyi államtitkár, a deportálások egyik irányítója. Felügyelete alá tartozik a VI. (rendőrségi), a VIII. (rendőri büntető), a XVIII. (országmozgósítási), valamint a XX. (csendőrségi szolgálati) osztály. Egyes információk szerint már június 30-án, de lehetséges, hogy csak július 20-án felmentik a zsidó ügyek intézése alól. Augusztus 9-én lemond, hivatalosan szeptember 2-án mentik fel belügyi államtitkári állásából. A nyilas hatalomátvétel után Szálasi a tényleges hatáskörrel, feladattal nem rendelkező Nemzetbiztonsági Iroda élére állítja. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Eichmann, Adolf (Solingen, Ausztria, 1906. március 19.–Jeruzsálem, 1962. május 31.) SS-Obersturmbannführer. Tanulmányait Linzben végzi, protestáns középosztálybeli szülei vagyonát az infláció elviszi; 1927 és 1933 között a Vacuum Oil Company utazó ügynöke. 1932-ben Ernst Kaltenbrunner javaslatára belép az osztrák NSDAP-be.
1933-ban elveszíti állását, Németországba megy, az emigráns osztrák légióhoz csatlakozik, tizennégy hónapos katonai kiképzésben részesül. A Der Stürmer című hetilap számára antiszemita cikkeket ír, majd 1935-től az SD zsidóügyi szakértője lesz, szakterülete a cionista mozgalom. 1937-ben Palesztinába látogat, felmérni a zsidó kivándorlás lehetőségeit. Arab vezetőkkel találkozik, a brit hatóságok kiutasítják. 1938-ban megszervezi Bécsben a Zsidó Kivándorlás Központi Irodáját; munkatársaival alig másfél év alatt százötvenezer zsidót kényszerítenek kivándorlásra. 1939 decemberében az RSHA IV. (Gestapo) ügyosztálya (Amt) B 4 részlege (Referat) vezetője, melynek feladata a zsidóügyek és a kivándoroltatás irányítása. 1941-ben jár először Auschwitzban, ugyanazon év novemberében léptetik elő Obersturmbannführerré (kb. alezredes). 1942 januárjában a wannsee-i konferencia egyik résztvevőjeként elkészíti a tanácskozás jegyzőkönyvének szerkesztett változatát. Az európai zsidók deportálásának egyik fő szervezőjeként fanatikus következetességgel jár el; személyesen, a helyszínen csak Magyarországon tevékenykedik 1944-ben. Kaltenbrunner és Heinrich Müller támogatásával még Heinrich Himmlerrel is szembeszáll a háború végén, amikor az SS Führere mérsékeltebb zsidópolitikát kezd folytatni. 1946-ban megszökik amerikai fogságából, vatikáni útlevéllel Argentínába megy. 1960-ban izraeli ügynökök elfogják, Izraelben 1961 tavaszán bíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik.

Endre László (Abony, 1895. január 1.–Bp., 1946. március 29.) köztisztviselő, 1919-től Gödöllőn szolgabíró, majd 1923-tól főszolgabíró.
Különböző fajvédő, szélsőjobboldali szervezetek tagja. 1937 júniusában a Fajvédő Szocialista Párt alapító vezetője. Ugyanebben az évben „életszerződést” köt Szálasi Ferenccel. 1938 és 1944 között Pest vármegye alispánja, 1944. április 8-tól belügyi államtitkár. Március végén már megkezdi a zsidók jogait korlátozó rendeletek kidolgozását; a deportálások egyik irányítója, felülvizsgálata alá tartozik a III. (vármegyei és községi), a IV. (városi) és a XXI. (lakásügyi) osztály, valamint a Közigazgatás-racionalizálási Bizottság. 1944. július 20-án Jaross Andor elvonja tőle a zsidókkal kapcsolatos ügyek intézésének jogát. A Szálasi-rendszer idején a hadműveleti területek polgári kormánybiztosa. A háború után a népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Ferenczy László (Felsővisó, 1898. március 9.–Bp., 1946. május 31.) csendőr ezredes, 1921-től szolgál a csendőrségnél, 1929-től vitéz. 1934-től a gyulai szárny parancsnoka, 1938 novemberétől a debreceni csendőr nyomozó alosztályának parancsnoka, 1939. február 15-től a debreceni szárny parancsnoka, 1940. november 4-től a kassai csendőrkerület nyomozó alosztályának parancsnoka, 1942. július 10-től a csendőrség Központi Nyomozó alosztályán előadó.
1944. március 28-tól Faragho Gábor a német biztonsági rendőrség és a magyar csendőri erők között zsidó ügyekért felelős összekötő tisztnek nevezi ki. Jelentős a szerepe a vidéki zsidóság deportálásának megszervezésében. 1944 júniusában Sztójay Dömét tájékoztatja arról, mi történik az Auschwitzba deportált zsidókkal. Lakatos Géza kormányzása idején az országban, elsősorban a fővárosban még elő zsidók vidéki gyűjtőtáborokba történő koncentrálását készíti elő. A nyilas uralom idején a Belügyminisztérium zsidóügyi szakértője. A népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Goebbels, Joseph (Rheydt, Rajna-vidék, 1897. október 29.–Berlin, 1945. május 1.) német náci politikus. Filozófiai és irodalmi tanulmányokat végez a heidelbergi egyetemen; dongalába miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítik. A hölgyek körében rendkívüli népszerűségnek örvend, irodalmi ambícióit viszont nem tudja kielégíteni. 1922-ben csatlakozik a náci párthoz.
Bombasztikus stílusú újságíró, hatékony szónok és propagandista, az NSDAP-n belül eleinte Gregor Strasser baloldali vonalát támogatja. Adolf Hitler 1926-ban Berlinbe küldi, ahol még a hagyományosan „vörös” munkásnegyedekben is komoly eredményeket ér el. 1927-től 1935-ig saját hetilapot ad ki Der Angriff [Roham] címmel. 1929-től az NSDAP főpropagandistája, a rádiót és a filmet az elsők között állítja a nácik szolgálatába. 1933 márciusától a Birodalmi Propaganda és Népfelvilágosítás minisztere. 1933. május 10-én megszervezi Berlinben a zsidó, marxista és más „felforgató” írók könyveinek nyilvános elégetését. A „Kristályéjszaka” egyik fő szervezője. A második világháború idején fáradhatatlanul ontja cikkeit és tartja beszédeit, amelyeket általában a rádió is közvetít. Személyesen felügyeli a berlini zsidók deportálását 1942-ben. 1944 júliusában a totális háború teljhatalmú megbízottja. Hitler politikai végrendeletében (1945. április 29.) kancellárrá nevezi ki; imádott vezére halála után megmérgezi hat gyermekét, majd egy SS-legény őt és feleségét parancsára agyonlövi, holttesteiket elégetik.

Himmler, Heinrich (München, 1900. október 7.–Lüneburg, 1945. május 23.) náci politikus, az SS birodalmi vezetője (Reichsführer der SS). 1922-től Adolf Hitler híve, a müncheni „sörpuccs” egyik résztvevője. Megszállott fajvédő, a „föld és vér” mítoszának rabja, az SS megszervezője. 1929-től Hitler testőrségének parancsnoka, 1930-tól parlamenti képviselő.
Irányítása alatt 1933-ban az SS taglétszáma eléri az 52 000 főt. A náci hatalomátvétel után a politikai rendőrség parancsnoka (Poroszország kivételével, ahol a Gestapo Hermann Göring ellenőrzése alatt áll). Az SA-val való leszámolás irányítója („Hosszú kések éjszakája”, 1934. június 30.). 1936-tól az SS mellett a német rendőri erők parancsnoka. A koncentrációs táborok egyik fő szervezője, a zsidókérdés „végső megoldásának” irányítója, a brutális náci megszállási politika kidolgozója. A háború végén Hitler megtudja, hogy titkos tárgyalásokat folytat az angolszászokkal, kizárja a pártból, és minden tisztségétől megfosztja. A fegyverletétel után menekülni próbál, angol fogságba esik, öngyilkos lesz.

Hitler, Adolf (Braunau am Inn, Ausztria, 1889. április 20.–Berlin, 1945. április 30.) a Nagynémet (1939-ig Harmadik) Birodalom vezére (Führer), az NSDAP fő ideológusa, megszervezője.
Négy évet tölt a linzi reáliskolában, majd tizenhat éves korában otthagyja a gimnáziumot. Festőnek készül, 1907-ben Bécsbe megy, 1913-ig itt tengeti életét. Az I. világháborúban a császári német hadseregben őrmester, többször megsebesül, megkapja az Első Osztályú Vaskereszt kitüntetést. 1919-ben Münchenben belép a Német Munkáspártba, amelynek hamarosan átveszi a vezetését. A párt hamarosan nevet is változtat: Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt (NSDAP). 1923-ban sikertelen puccskísérlete (müncheni „sörpuccs”) után öt év börtönre ítélik, a fogságban írja meg a Mein Kampf (Harcom) első kötetét. Kilenc havi fogság után szabadul, újjászervezi pártját, amely a gazdasági világválság idején, 1930-tól a legerősebb parlamenti párt lesz. Paul von Hindenburg köztársasági elnök 1933. január 30-án kancellárrá nevezi ki. Néhány hónap alatt felszámolja a parlamenti demokráciát, Hindenburg halála után a miniszterelnöki és államelnöki funkciót egyesíti. Pártja és rendszere népszerűségét a Saar-vidék népszavazást követő visszatérése Németországhoz (1935), a Rajna-vidék remilitarizálása (1936), majd az Anschluss (1938) mellett az is növeli, hogy – egyebek mellett nagyarányú közmunkákkal és hadiipari beruházásokkal – sikerül felszámolni a munkanélküliséget. 1939/1940-ig egyik fontos célja a zsidók kivándoroltatása, 1941-től az európai zsidók fizikai megsemmisítése. 1939. augusztus 23-án paktumot köt Sztálinnal, majd megtámadja Lengyelországot. A német csapatok által megszállt területeken több millió zsidót, lengyelt, ukránt, oroszt és más nemzetiségű embert ölnek meg. Milliók dolgoznak és pusztulnak el a náci kényszermunkatáborokban is. A szovjet csapatok által körülzárt Berlinben öngyilkos lesz.

Horthy Miklós (Kenderes, 1886. június 18.–Estoril, Portugália, 1957. február 9.) altengernagy, Magyarország kormányzója (1920–1944). Az első világháborúban az Adriai-tengeren szolgál, az 1919-es ellenforradalom egyik vezetője, 1920. március 1-jétől Magyarország kormányzója. Konzervatív, antikommunista politikus.
Külpolitikájának fő célja a trianoni békeszerződés revíziója, az elvesztett területek visszaszerzése. Adolf Hitler és Benito Mussolini segítségével 1938 és 1940 között sikerrel jár az „országgyarapítás”, de ennek ára a Németországhoz fűződő, egyre szorosabb szövetség. Jelentős felelősség terheli azért, hogy Magyarország 1941 áprilisában részt vesz Jugoszlávia feldarabolásában, majd júniusban csatlakozik a Szovjetunió elleni háborúhoz. Különbéke-próbálkozásai kiváltják Hitler gyanakvását; 1944. március 19., Magyarország német megszállása után nem mond le, kinevezi Sztójay Dömét miniszterelnöknek. 1944. október 15-én a németek erőszakkal kényszerítik, hogy Szálasi Ferencnek átadja a hatalmat. A háború után Portugáliában él.

Jaross Andor (Csehi, 1896. május 23.–Bp., 1946. április 11.) szlovákiai, majd magyarországi szélsőjobboldali politikus. 1935-től a prágai képviselőház tagja, 1936-tól a Felvidéki Egyesült Magyar Párt elnöke.
A Felvidék egy részének visszacsatolása után (1938–1940) Teleki Pál kormányában a felvidéki ügyek tárca nélküli minisztere. 1940 októberében Imrédy Bélával megalapítja a Magyar Megújulás Pártját. 1944. március 22-től augusztus 7-ig Sztójay Döme kormányának belügyminisztere. A háború után népbíróság elé állítják, halálra ítélik, kivégzik a vidéki zsidóság deportálásában játszott szerepéért.

Kasztner Rezső (Kolozsvár, 1906–Tel Aviv, 1957) újságíró, jogász, cionista vezető. 1925 és 1940 között a Kolozsváron megjelenő magyar nyelvű cionista lap, az Új Kelet újságírója, bukaresti parlamenti tudósítója. Aktív cionista, a közép-baloldalt képviselő Ichud mozgalom egyik erdélyi vezéregyénisége.
1940-től Budapesten él, a cionista Mentőbizottság (Vaada) elnökhelyettese, Komoly Ottó munkatársa. Szoros kapcsolatban áll a szlovák cionistákkal és az Isztambulban működő palesztinai szervezet embereivel. Szlovákiából és Lengyelországból sok menekültet sikerül átszöktetniük Magyarországra. 1944. március 19-e után kapcsolatba lép Adolf Eichmann stábjának tagjaival, abban a reményben, hogy pénzért, áruért zsidók tömegeit tudják megmenteni. A szövetségesek nem mutatnak érdeklődést a terv iránt, Joel Brandot Kairóban bebörtönzik. Sikerrel jár viszont 1684 zsidó kimentése Magyarországról. Vonatuk július elején érkezik Bergen-Belsenbe, majd a csoport két részletben, augusztusban és decemberben Svájcba jut. A háború után Izraelben él. Becsületsértési perében a bíró és az alperesek árulónak, zsidók gyilkosának nevezik. Az izraeli Legfelsőbb Bíróság éppen az ügyét tárgyalja, amikor egy szélsőséges nacionalista meggyilkolja. A végső ítélet szerint csak egyetlen vádpontban bűnös: náciknak segített megmenekülni a felelősségre vonás elől.

Lutz, Carl (Svájc, 1895–Svájc, 1975) diplomata, 1935-ben a tel-avivi konzulátus vezetője. 1942 januárjától a budapesti svájci követségen dolgozik, a világháború végéig nem kapja meg konzuli kinevezését. A II. világháború idején Svájc képviseli a szövetségesek érdekeit a velük hadiállapotban lévő országokban; Budapesten az Idegen Érdekek Képviseletét ~ látja el.
Jó kapcsolatokat épít a Jewish Agency budapesti képviselőivel, elsősorban Krausz Miklóssal. 1944 nyarán–őszén több tucat házat helyez svájci védelem alá a Pozsonyi út–Szent István park környékén (ún. „nemzetközi gettó”); a IV. (ma V.) kerület Vadász utca 29-es számú házban, az ún. „Üvegházban” pedig az Idegen Érdekek Képviselete Kivándorlási Osztálya nevében a cionista ellenállók rendezik be „főhadiszállásukat”. Az egyik kezdeményezője a védlevelek (Schutzbriefe) és kollektív védőútlevelek (Schutzpasse) kiadásának is, melyek birtokosairól azt állítja, hogy érvényes palesztinai beutazási vízummal rendelkeznek. Friedrich Bornnal, Raoul Wallenberggel és Angelo Rottával szorosan együttműködve többször tárgyal a zsidók érdekében a magyar hatóságokkal; Szálasi Ferencre elsősorban a nyilas rendszer esetleges hivatalos elismerésének ígéretével tud hatni. Svájci főnökei a háború után nem értékelik zsidómentő tevékenységét, kisebb diplomáciai posztok betöltése után nyugállományba helyezik. 1964-ben a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesíti.

Wallenberg, Raoul (Stockholm, 1912. augusztus 4.–Moszkva?, 1947. július 17.?) svéd építészmérnök, diplomata.
A II. világháború idején a Közép-Európai Kereskedelmi társaság alkalmazottja. 1944. július 9-én érkezik Budapestre mint a svéd követséghez beosztott titkár. A hivatalos svéd zsidómentő akciók szervezője. Az ún. „nemzetközi” gettóban számos házat svéd védelem alá helyez, ezrével ad ki svéd állampolgárságot igazoló védleveleket; gyalogmenetekből, a Józsefvárosi pályaudvaron deportálás előtt állók tömegéből ment ki embereket. 1945. január 17-én a szovjet hatóságok letartóztatják, Moszkvába hurcolják. Ellenőrizhetetlen szovjet információ szerint a moszkvai Ljubjanka börtönben hal meg szívrohamban. 1963-ban a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.